West8 – Borneo-Sporenburg

Amszterdam korábban virágzó keleti kikötője a második világháború után kezdett veszíteni jelentőségéből. A város megvásárolta a több szigetből és félszigetből álló hatalmas területet és egy közel nyolcezer lakásnak helyt adó lakóövezet tervezését tűzte ki célul. Hagyatékként az ipari múlt, az új épületek régiekkel azonos helyzete, a lépték, a sziluett, valamint a sötét burkolótégla használata maradt meg. Gazdaságossági szempontok 100 lakás/ha laksűrűséget céloztak meg a területen, amit hosszas előkészítés és több tervváltozat után a West 8 építész iroda változata valósított meg a legszellemesebben. Az intenzív beépítés miatt a víz kékje veszi át a zöldfelületek szerepét. Négy méter széles, harmincöt méter mély telkekből összeálló sávok töltik ki a harminc építész által tervezett területet. Egymásnak hátat fordító lakóegységek töltik ki a szélesebb, átmenő elemek a keskenyebb sávokat. Változatosságot, az utcákat ritmusosan megszakító terekhez rendelt, épületsávok közé „zuhant” nagyméretű lakótömbök, „meteoritok” adnak, melyek a téri diverzitás és a terület identitásának erősítése mellett a laksűrűséget is növelik. Látványelem a két földnyelv meghatározó súlypontjait összekötő piros híd is. Spronenburg félsziget belső lagúnájának északi partja egy érdekes kísérletnek adott helyet. Hatvan darab 16 méter mély és négy, vagy hat méter széles telket adtak el olyan magánszemélyeknek, akik a szigorú szabályozást betartása mellett egy bő listából választhattak maguknak építészt. Ez lett a terület legszínesebb része, ami kis területen mutatja be a keleti kikötő változatos kortárs építészeti arzenálját.