Mónus János, Szőke Zsuzsanna, Nagy Sándor – Átriumház

Tiszta tervezői szándék megvalósulásának vágyával kezdeményezte a telep építését az építész csapat. A rendszerváltás utáni időszak bizonytalan, sokszor kétséges kimenetelű finanszírozási gyakorlata helyett a tervezők egy merőben újszerű konstrukcióban valósították meg az épületeket. A beruházás anyagi hátterének megteremtésétől kezdve a telkek megvásárlását, a rendezési terv módosítását, a tervezést, a kivitelezést, sőt az értékesítést is egy kézben tartották. Heterogén építészeti környezet, változó léptékű és minőségű lakó és kereskedelmi épületek alkotják a beépítés közvetlen szomszédságát. A kompozíció minden eszközzel az eltávolodást, a befelé fordulást szolgálja. A Szentendrei útról spirálisan egyre kisebb utcákra kanyarodva érkezünk a tizenkét lakóegységből álló telep belső, gépkocsiktól mentes gyalogos feltáró ösvényére. A lelassulást, az elszakadást a gépkocsi tárolók várárokhoz hasonló kialakítása, az árkon átívelő hídon keresztül történő megérkezés tovább erősíti. Hat-hat „L” alakú elemből álló két, egymással párhuzamos sávba rendeződnek az egységek. A beépítés keretét az összezáródó kétszintes tömegek adják. A szűkre szabott keretet kitölti a nappalik földszintes tömege és az átriumokat határoló szintmagas fal által különböző használati zónákra, közökre osztott, jellemzően zöld struktúra. A lakás megközelítését szolgáló központi átrium a nappali tetején kialakított, füvesített, privát napozóterasszal egészül ki. Az alaprajzok mértéktartó, de elegáns kialakítása 140 m2-es lakásokat eredményezett, az épültek alaposan átgondolt részletekről és anyaghasználatról tesznek bizonyságot.