Lindos

Héliosznak a nap istennőjének szigeteként tartották számon az ókori görögök a gyönyörű szigetet, Rodoszt. I.e. 100 körül harcos dór törzsek foglalták el, és három várost alapítottak, közöttük Lindost. Keleti fekvése miatt gyorsan kereskedelmi központtá vált, nem véletlen, hogy Homérosz Iliászában a környék leggazdagabb városai között említi. Az új főváros, Rodosz megalapításakor jelentősége csökkent, ezért karakteres nőtt városszövete a mai napig organikus fejlődést mutat. Az öböl felett magasodó akropolisz tövében hófehér, sejtszerű, udvar köré csoportosuló épültekből tevődik össze a méhsejtekre emlékeztető mintázat. A növekedés irányát és a minta logikáját Algír kasbájához hasonlóan a topográfiai adottságok, a lankán kanyargó utcák és a bevilágítást szolgáló udvarok tájolása adja. A zsúfolt, additív rendszerben vékony vágásként jelennek meg a meredek utcák. Az udvarok helyzete az utcához való viszonynak, és a belő sűrűsödésnek megfelelően változatos. Van ahol a sikátorokból közvetlenül az udvarba lépünk, vagy a házon keresztül jutunk a védett hátsó kertbe, de sok esetben az udvar az épület központjában kialakított átriummá alakul. A világos színek, az itt-ott felbővülő feszes arányú közök, az utcák felett kifeszített lugasok, vásznak a nyári felmelegedés ellen védenek.