Elemental – Quinta Monroy

Az Elemental projekt lakhatás téren szociális egyenlőtlenségekkel foglalkozó csapata száz család által illegálisan használt, jó fekvésű, belvárosi terület problémáinak megoldására tervezte a beépítést. A tervezés kezdetén hamar kiderült, hogy a város által a projektre szánt pénzből egy családnak maximum 7500 dolláros finanszírozás jut, amiből harminc négyzetméteres lakás építhető. A koncepció, miszerint önerőből bővíthető lakóterekkel lehet feloldani a pénzhiányból adódó feszültséget, építészeti, társadalmi, gazdasági előnyökkel is járt. A finom mintázat kitölti az egykor szlömös zárványt. Négy udvar körül, eltolt négyzetes kereteket formálva csoportosulnak a két bejárati szintre bontott önálló lakások. Az alsó elemek kéttraktusosak és hátsó irányban bővülhetnek, míg az emeleti, kétszintesek a köztük lévő „foghíj” betömésével duplázhatják meg a lakótér alapterületét. A lakások értéke a beköltözés utáni saját tőkéből finanszírozott bővítésekkel növekedik, ami az állami támogatásból épülő beruházások esetében nem szokványos, sőt, a beruházónak legtöbbször komoly értékcsökkenéssel kell szembenéznie. Beton elemekből épített dobozok adják a tervezők által előre meghatározott toldalékok szigorú, de sok lehetőséget nyújtó keretét, és egyben tartószerkezetét. A bővítmények majd mindegyike kis fedett-nyitott térrel egészíti ki az addig zárt kubust. A tornácok mellet az épületek közti, kollektív tudatot erősítő, közös zárt udvarok veszik át a hagyományos értelemben vett kert szerepét. Mára a beépítés kiszínesedett. Életterüket szigorú kötöttségek között alakító lakóinak aktív munkája a korábbi nyomornegyed káosza helyett egy viruló lakókörnyezetet hozott létre.