Çatalhöyük

Újkőkori település. Az additív módon növekvő struktúrák legismertebb ősi példája. A négyzet alaprajzú házak szorosan épültek egymás mellé. Az egymásmellé épülés olyan extrém sűrűséget eredményezett, hogy nem beszélhetünk mai értelemben vett utcahálózatról. A lakórészek megközelítése a tetőn keresztül történt létra segítségével. A lejtős terepen a háztetők teraszosan, szorosan egymás mellett helyezkedtek el. A homogén módon terülő beépítés szőnyegként hever a folyó és a hegyvonulat között, ezzel a minta típus kompozíciós jegyeit mutatja. Az egy-két helyiséges lakások alapterülete átlagosan 25 m2 volt. Az egymásra tapadva építkezés védelmi célt szolgált, az extrém sűrűségből adódóan a kert kis udvarrá redukálódott.