Bruno Taut – Onkel Toms Hütte

Bruno Taut az 1920-30-as években Magdeburgban, majd Berlinben több sorházas lakónegyedet tervezett, a zöldövezeti Zehlendorf telep mellett a német fővárosban épült fel a Schiller park és a Patkó-telep néven ismert beépítése is. A Zehlendorf telepen hat jellemző épülettípust használt, a beépítés keretét a határoló főutak mentén sorakozó magasabb épületek adják. Ezt a védelmet nyújtó keretet kitöltik az észak-dél irányú hossztengellyel sorolt, a területre leginkább jellemző két és fél emeletes épületek sávjai. A negyed a 20-as években megfogalmazódó új igényeknek nem csak megfelel, hanem többletet is hoz, egyensúlyt teremtve a kor tipizáló, soroló gyakorlata, és az Arts and Crafts mozgalom részletgazdagsága között. Taut zsenialitása épp abban mutatkozik meg, hogy nem elégszik meg a sorházépítés alapsémáival vagy azok minimális továbbgondolásával, hanem szűk határok közé szorítva, egyszerű eszközök alkalmazásával hoz létre hallatlan gazdag és egyéni építészeti világot. Ilyen egyszerű építészeti eszközök a hierarchikusan kialakított utcahálózat és az ezekre rímelő épülettípusok, az egyes háztípusok önmagukon belüli sorolása és az ebből adódó utcaképi lehetőségek, valamint a tömeg- és homlokzatalakítás és a részletképzés szintjén megfigyelhető építőmesteri precizitás.