Eustaquio Martinez Garcia, Virgilio Gutierrez Herreros – La Mareta

Szigorú raszter és kötött irányok mentén rendeződik sávokba a tizennyolc lakóegység. A kompozíciónak csak a telek mérete szab határt, a rendszer nyitott, jól meghatározott szabályokkal növelhető. Az elemek a beépítést meghatározó É-D-i iránnyal közel 45º-otbezáró megközelítő útra rendezve tolódnak el egymástól. A feszes rendet ez a kimozdítás jótékonyan megbontja, a cakkos térfalak az utcaképben és a telep belső, feltáró közeiben is megjelennek. A kilátás, a tájolás, a domborzat és a helyszínre jellemző erős, északkeleti szél határozza meg az épületek mozdulatait. Vastag, tömör, homogén lemezként védi egy „L” alakú fal és a tető a kedvezőtlen irányból a belső tereket, melyek a dél-nyugati oldalon, a látvány felé szinte teljesen nyitottak. A használt anyagok, színek, felületek a helyszínnel való kapcsolatot erősítik. Bár a házak homoktengerből kinövő kőtömbökre emlékeztetnek, a tervezett beépítés mégsem utánozza, inkább építészeti eszközökkel, praktikus szempontok szerint újraértelmezi, újraformálja a környezetet. A szűk kanyonhoz hasonlító széllel átjárt közök átszellőztetik a beépítést, az elnyújtott arányú, árnyékos, széltől védett pációk és tetőteraszok pedig megduplázzák a lakóteret. A lakások mindkét típusa kétszintes, 15 két hálószobás, 95 m2-es lakás és 3 egy hálószobás, 57 m2-es lakás épült. Az előbbi típus esetén a felső, bejárati szinten a közösségi helyiségek, konyha, étkező, nappali vannak, az alsó szinten a hálószobák pációra nyíló terei kaptak helyet, a belső tereket a középpontban elhelyezett lépcső, mint térelem teszi karakteressé. A kisebb lakás esetén a közösségi helyiségek a földszinten, a hálószoba az emeleten kapott helyet.